Európa legidősebb ősemberének, a mintegy 350 ezer éves előembernek a csontmaradványai, használati tárgyai, konzervált lábnyoma látható a múzeumban, illetve a több korszakot átfogó bemutatóhelyen.Vértesszőlősön az emberré válás megismerése szempontjából egyetemes jelentőségű régészeti leleteket tártak föl. Pécsi Márton itt fedezte föl Európa egyik legrégibb előemberének a telephelyét 1962-ben, majd Vértes László ásatásai során 1965 nyarán napvilágra került egy körülbelül 350 ezer éves ősember nyakszirtcsontja és két gyermekfog. A Samunak elkeresztelt előember, a Homo erectus seu sapiens Paleohungaricus átmenetet képez a még csak fölegyenesedő és a már értelmes ősember között. A múzeumban Samu lábnyoma, csont-, kvarcit- és kovakavics eszközei, tűzhelye, valamint egy kardfogú tigris szemfogai és néhány ősnövényfaj látható.
Vértes László 1962-től 1968-ig öt ásatási ciklusban tárta fel a kiállítóhelyen jelenleg is látható lelőhelyeket. A szaktudomány véleménye szerint "Vértesszőlős jelentősége alapvető az ember származását illetően. Mind régészeti, mind embertani, mind jégkor-földtani szempontból egyedülálló."
A Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelye elénk tárja az Által-ér teraszait, amelyekben az első eszközöket és csontokat fölfedezték. Az öt ásatási szezon alatt négy különböző időszak leletanyaga került elő. A bemutatóhelyen tájékoztató táblákat találunk az egykor itt élt ember-ősünkről, az Arcantrophusról és a jégkorszak állat- és növényvilágáról. A feltárt eszközkészlet - kavicsból pattintott darabokról van szó - a különböző kultúrrétegekben csak kis eltéréseket mutat.
A rétegekben vizsgálták a rengeteg levél- és terméslenyomatot és virágpormaradványt is, e területen Skoflek István mutatott fel jelentős eredményeket. Gazdag a lelőhely állatcsont-anyaga: a csontdarabok, fogak mellett a hármas számú lelőhelyen láthatók a híres "dagonyászott" lábnyomok, amelyek őstulkoktól, ősszarvasoktól, őslovaktól - és emberőseinktől - származnak, az egykori hévvizes források gazdag élővilágát fölidézve. A legnagyobb szenzációt kétségtelenül az 1965-ben előkerült négy emberi tejfog és egy felnőtt férfi nyakszirtcsontja jelenti, amelyek kora kb. 350 ezer év. Az itt élő ember tüzet gyújtani ugyan még nem tudott, feltehetően a természettől "ellopott" tüzet őrizte és használta is barlangjában.
A bemutatóhelyen az ember fejlődését mutató táblák, az eredeti állapotban feltárt, üveg mögött bemutatott kultúrrétegek mellett a leglátványosabb az egykori "dagonya" fölé emelt körpavilon ablakai mögül előtáruló lábnyomrengeteg. A bemutatóhely teljes területe különben - növény- és állatvilága is - természetvédelem alatt áll.