Szívünk tavasza
  Gondolatok egy házibuli után.
  2002. 03. 24.

  A Tavaszköszöntő Partival jelképesen átkerültünk az ébredés és a megújulás évszakába, csakúgy mint a bennünket éltető természet. Ahogyan az élőlények változnak, hogy a megújuló környezetükben életben maradhassanak, nekünk embereknek is időnként váltani kell.
  A Más Program baráti társaság nyitott és zártkörű rendezvényei egyaránt azt a célt szolgálják, hogy szabadidőnket barátok és ismerősök között töltsük el, jó hangulatban, színvonalas programokkal. Ez utóbbira eddig is nagy hangsúlyt fektettem és ez a jövőben is így lesz. Figyelemmel kisérem továbbá a csapat igényeit is. Ezt alapul véve döntöttem úgy, hogy az esti-éjszakai zenés-táncos bulik sorát lezárom. Helyette a mostanában jobban igényelt nappali beszélgetős összejöveteleket fogom szorgalmazni. Teszem ezt addig, amíg ez szolgálja leginkább a társaság örömét.
  Tudjuk, hogy a melegek kisebbségként élik mindennapjaikat, viselve annak hátrányait. Mivel a jóban és a rosszban is csak egymásra számíthatunk, sokkal fontosabbak számunkra az emberi kapcsolatok. A magány, depresszió és az öngyilkossági gondolatok sokkal gyakoribb vendégek házunk táján mint amit a statisztikák mutatnak. Nem is beszélve arról, hogy az örömeinket, élményeinket muszáj megosztani valakivel. Sokszor szándékosan ítéljük magunkat szenvedésre azáltal, hogy bezárkózunk. De ki várja el tőlünk ezt a "vezeklést"?  Az ég világon senki! Sem kitüntetést, sem érdemrendet nem adnak érte. Az emberi kapcsolatok változékonyak. Ez azt is jelenti, hogy mindíg tudnak fejlődni. A dolog rajtunk is múlik. Kapcsolattaremtési  ( vagy kapcsolattartási! ) problémáinkat senki sem fogja helyettünk megoldani. Ezt csak gyakorlás útján lehet elsajátítani.
  Hiszem, hogy képesek vagyunk élni a lehetőségekkel, és a neveltetésünkből, vagy lelki traumákból adódó korlátokat fel tudjuk oldani. Minél szorosabban tartozunk valakihez -valakikhez, minél nyitottabbak vagyunk, életünk annál boldogabb és kielégítőbb. Pontosabban fogalmazva, ha valaki(k) fontos(ak) számunkra és mi is fontosak vagyunk valaki(k) számára. Természetünkből adódóan vágyunk a társaságra és lelki egyensúlyunkat csak így találjuk meg. Eféléket nem kínálnak a katalógusok, hiába is lapozzuk azokat. A csomagküldő szolgálatok sem szállítják házhoz. Személyiségünk fejlesztését nem lehet megvásárolni, de tehetjük azt életcéllá. Elhozhatjuk a tavaszt szívünkbe és embertársaink szívébe is. Miért fosztanánk meg ettől magunkat és másokat?
                                                                                                                                             Gábor