Van jobb programod?
  Cikk a Mások újság 2002 januári számából.

  Vasárnap reggel, úgy fél kilenc körül kikászálódtam az ágyból, kinéztem az ablakon, és egyből az jutott az eszembe, hogy milyen jó a medvéknek. Ha valaki felkínált volna egy összkomfortos barlangot, esküszöm, bevonulok téli álmot aludni.
Szürke massza telepedett a városra, a hőmérséklet pedig (valamint a hangulatom) a fagypont körül járt. De az ember azért ember, hogy ügyes szlalomozással elkerülje a rá leselkedő depressziós csapdákat. Gyorsan kitörültem a csipát a szememből és kézbe vettem a kedvenc programajánlómat. (Az legalább meleg.)
  És láss csodát: valaki éppen azt kérdezi, hogy van-e más programom. Nincs, hát persze, hogy nincs, azért lapozgatok oly elszántan. Nézzük csak - találkozó tízkor, ez stimmel, a Döbrentei téren, ez még inkább. Kapkodnom sem kell nagyon, hogy embert csináljak magamból.
  Ahogy baktattam át Budára, azon töprengtem, hogy fogom felismerni a csoportot. Arra számítottam, hogy rajtam kívül majd két-három ember őgyeleg a találkahelyen. Alaposan mellétrafáltam a kishitűségemmel. Vagy húszfős társaság alkotott kört a szobor előtt és trécselt, ahogy a jól összeszokott haverok szoktak. Hát éppenséggel sokan ismerhették egymást, mert a Van más programod? szabadidős csoport már második éve rója az utakatBudapesten és környékén. Kezdetben csak a saját baráti körének szervezte Gábor a könnyített túrákat, de egy éve meghirdette a nyilvánosságnak is. Mostanára szépen felduzzadt
a társaság, minden alkalommal jönnek újak, aztán hamarosan törzstagok lesznek belőlük is. A Van más programod? a nehézségi skála legalsó fokán helyezkedik el. A VándorMások erőltetett menetéhez, és a Mozdulj ki tíz kilóméteres túráihoz képest ez csak laza egy-két órás séta, többnyire Budapest érdekesebb körzeteiben vagy a főváros körüli településeken. A
könnyű portya azoknak az idősebb melegeknek is lehetőséget teremt a társas együttléthez, akik a hegymászásra már nem vállalkoznának.
  Begyűjtöttük a későn érkezőket és máris indulhatott a vártúra. Az ember, mármint az olyan földhözragadt, mint én, hajlamos azt gondolni, hogy számára sok újat nem lehet mondani a lakókörnyezetéről. De tessék csak Zoli értő kezeire bízni magukat, majd megtudják, hogy semmit sem tudnak. Anélkül, hogy ránk zúdította volna idegenvezetőnk a Révai Nagy
Lexikont, minden szoborról, falról és ásatásról mondott valami érdekeset. Útvonalunkat az Erzsébet-szobor, a felrobbantott Gömbös-szobor emléktáblája, az Aranyszarvas ház, a Buzogánytorony, a Királyi Palota (és annak története), a Savoyai-szobor, a volt és leendő miniszterelnöki palota, a polgárházak frissen feltárt borospincéi, a Várszínház, a kardját
nézegető huszár szobra, a honvéd emlékmű szegélyezte. Lassan bandukolva, a nevezetességeknél megállva, álmélkodva és fecserészve két óra alatt jutottunk el Hadik András szobráig, ahol sajnálkozva állapítottuk meg, hogy nem ragyognak már régi fényükben a ló tökei. Egyik túratársunk mesélt a műszaki egyetem végzős hallgatóinak hagyományáról, hogy évről-évre kifényesítették az állat élethű nemi szervét. A kollégium azóta elkerült a szomszédos épüleből, Vastagh György alkotásának pedig minden alkatrészét belepte a patina. Sorolhatnám még a Városvédő Pallasz Athéné híres lándzsáját, a Szentháromság-oszlopot, a Szent István szobrot, a Sárkányölő Szent Györgyöt, a nemrégen megnyílt kápolnát a
Halászbástyában, a Julianus-szobrot, az ásványkiállítást a volt pénzügyminisztériumi épületben és tovább a rengeteg érdekességet, egészen utunk végállomásáig a Bécsi kapuig. Azt hiszem, nem csak én éreztem úgy a háromórás kószálás végén, mintha egy új várost fedeztem volna fel.
  A Van más programod? szervezője bárkinek a javaslatát hajlandó beépíteni a programba. Ha valaki szeretné a főváros vagy környéke valamelyik, általa jól ismert és érdekesnek talált részét megmutatni a csapatnak, örömmel fogadja kezdeményezését. Tervei között szerepel a budapesti Duna-hidak és a belváros aprólékos feltérképezése is. A lazán összeverődött társaság baráti közösséggé kezd formálódni. Nemcsak a sétákon találkoznak, de partikat is rendez Gábor a számukra. És ebbe a kompániába bárki beletartozhat. Csak el kell sétálni a délelőtti találkozóra, a többi már megy magától.

                                                                                                                                                               Láner