A szerelem hatalma
Látott-e valaha a Kedves Olvasó olyan alkotást, amely két szerető
szív egymás iránti gyengéd érzéseit és sírig tartó szerelmét testesíti
meg? Én láttam! Láttam szobrokat, meg festményeket, meg díszkutakat, meg...
két érző ember emlékét kirajzolódni a székesfehérvári Bory-vár atmoszférájában.
Mint gyerekkoromban, amikor a felfoghatatlanul bonyolult világ egy titkát
megfejtettem.
Mai rohanó életünktől ugyancsak el kell szakadni, ha meg akarjuk
érteni azt az erőt, amely közel negyven évi kitartó munka eredményeképpen
létrehozott egy elvarázsolt kastélyt. Beleértve természetesen a békés,
meghitt családi otthont is. Mert a hangyaszorgalommal alkotók - Bory Jenő
és hitvese, Boryné Komócsin Ilona - itt töltődtek fel energiával, lendülettel.
Innen indultak útjukra nap mint nap, megharcolni harcaikat és elviselni
kudarcaikat. Közel negyven éven át. Mintha csak a népmesék hősei keltek
volna életre.
Véletlen-e az, hogy a szívünk mélyén mindannyian ugyanarra vágyunk?
Akarjuk, hogy szeressenek minket és mi is szeretni akarunk valakit. A minta
alighanem a "valódi" anyai szeretet lehetne. Tán húsz éve is annak, hogy
a hírhedt rendőrgyilkost - Soóst - kivégezték. Csak egyetlen ember siratta...
a saját anyja. Mert az ő szemében nem bűnöző volt, hanem a "kicsi" fia.
Ez egy megváltoztathatatlan alaptörvény, ami túlmutat a paragrafusokon
és az esküdtszéken is. Mindörökre az ő kicsi fia marad. Alanyi jogon és
visszavonhatatlanul. Sokan részesültek gyermekként az érdem nélkül, minden
körülmények között kijáró szülői odaadásban, de mégtöbben vannak akik nem!
Vannak akik érzelmileg igen terhelt lélekkel élik életüket. Ennek ellenére
egyformán keressük azt a személyt, aki a bennünk levő hiányérzetet kitölti
feltétel nélküli, csak nekünk szóló, minden körülmények között kijáró szeretetével.
A szexuális irányultság sem jelent ebben különbséget. A boldogság nem mindenkinek
adatik meg. Ettől oly értékes.
A szülői szeretettől eltekintve, soha többé nem lesz részünk
hasonló "kényelemben". A jó kapcsolat frissentartásáért bizony naponta
meg kell dolgozni. Az előbbivel ellentétben felnőttkorunk kapcsolódásai
elveszíthetők, törékenyek. Csakúgy mint a kis herceg rózsái. Csalódásaink
néha elvehetik a kedvünket a további kilátástalannak tűnő kereséstől és
megállunk sebeinket nyalogatni. Néha erre is szükség van! Levonni a tanulságokat,
erőt gyűjteni és megtanulni szeretni önmagunkat. Hibáinkkal, hiányosságainkkal
együtt.
Természetesen lehet érzelmek nélkül is élni, nincs bánat, nincs
csalódás. Elvégezzük a feladatainkat, eszünk, iszunk, alkalmi partnert
kerítünk, néha megnézünk egy-egy jó műsort és kész. Eközben észre sem vesszük,
hogy a világ szépségei és csodái mellett megyünk el csukott szemmel. Beutazhatjuk
az egész Földet, megnézhetjük, meghallgathatjuk a valaha élt legnagyobb
művészek műveit, de mesterséges falainkon nem hatol át a legfontosabb üzenet:
örömet találni benne. Pusztán csak történik velünk. Végül lejár a drága
időnk, ennyi fért bele. Csak ennyi! Dehát mi akartuk így nemde? A mennyiség
végülis megvolt, akár darabszámra kipipálhatnánk. Semmiben sem maradtunk
le a többiektől. De ami nem látható és darabra sem mérhető, azt csak mi
érezzük... nagyon is.
Bizony sok munkába telik lebontani védőfalainkat és elhagyni
pajzsainkat. De ha egyszer berepül hozzánk az igaz szerelem madara, viseljük
gondját nehogy odébbálljon. Vannak akiknek ez már sikerült és ismerik a
madár titkát. Ez a titok azonban soha sem kerül napvilágra. Vagy rájön
az ember, vagy nem. Boryék kétségkívül rájöttek és évtizedeken át sem felejtették
el. De nem írták le az utókor számára. Vagy lehet hogy mégis?
Gábor